xdfgbdfnkgnmxd,.gvietu94t8749
t4.ldsjlvgkdfnglsdgkhsd,gknsdfxbgkisfklg
hsdglnsd.kgnsdk.sdfk.gnsdflgkndflégnjdfklgndfkgdfklgdfklg
dfklgdfklgdfgioaerpgjrdkgnmdflgnjrdklfgndf

A véletlen fel nem derített szükségszerűség.

Csak felfelé, és befelé érdemes menekülni. Gondolkodj el azon, hogy a Sors mit próbál lefaragni rólad.

Még jó múltkor álltam Győrben, a buszpályaudvaron, a soproni buszt várva, mikor unalmamban az egyes állások kiírásait olvasgattam. A nyolcas kocsiállásról ezekre a helyekre indulnak járatok:

Földsziget, Tárnokréti, Bősárkány, Bodonyhely, Kisbabot, Nagybajcs, Vének.

Nem tisztára a hobbitok vidéke?:)

Egy novellámat olvasva Vámos Miklós a következőket üzente nekem:

“Hatalmas eszköztár, jó stílusérzék, de végül éhes maradtam. Számomra nem derült ki, mit vár tőlem — az olvasótól — a szerző. A stilizált világ, mely különben igen jól teremtődött meg, nem engedi, hogy igazán átéljem.

Írjon olyasmiről, ami nagyon fáj.

Üdv,

VM “

ÍRJON OLYASMIRŐL, AMI NAGYON FÁJ.

Ez a kulcsmondat. Elkezdtem, de nagyon nehezen megy. Majd Schick Veronika segít.

“Nem követem ami kívülről jön,

Csak azt követem, ami belülről jött és jön.”

Kedves Jézuska, a szellemi dolgokon kívül szeretnék kérni karácsonyra egy fekete színű Moleskine naptárt, jó? (Large, plain, hard, black cover….)

Semmi átmenet, valami finomság, hitegetés, *csalóka napfény* (hihi) nem volt az idei nyárutóban. Tegnap itt délen még huszonhét fok volt. Ma pedig tíz. Szakad az eső, viharos erejű szelek fújnak, és amióta csak kinyitottam a szemem ma, vigasztalanul esik, esik, esik. És, ahogy az időjárást nézem, hiába megyek holnap vissza Bécsbe, a jövő héten gyakorlatilag folyamatosan esni fog a császárvárosban.

Kinn vannak még a kertibútorok, be kell hordanom a sok szép növényemet (kapnak külön szobát), tutira megadta magát a petúnia és a muskátli is (de a helyére már vannak borzongatóan szép színű árvácskáim). Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak…

Kezdődik a fűtési szezon, kurz und gut: utálom. Itt leteker, ott felteker, felfűt, kihül, nem melegít, hideg a lépcsőházban, ablakok becsukva (amikor beteges ablaktárogató vagyok ugye), szóval ez a most következő időszak nagyon nem az én világom. A karácsony majd egy kicsit feldob, én meg a lakást, de az is csak mondjuk pár hétig tart. Jönnek a sötét nappalok, hetekre eltűnik a nap, és sál, sapka, kesztyű, nagykabát, cipő, és amit a legjobban nem szeretek: ZOKNI.

Csatlakozzatok aláírásotokkal ti is a Duna-tv-ért!

“Történelmi reménytelenségben, nemzeti nyelvünk sok évtizedes üldöztetésében meggyötört lelkek lobbannak örömre, valahányszor kék szárnyú sirályok kezdenek immár sok ezer képernyőn tovaröppenni, valahányszor családi körökben fölhangzik a boldog kiáltás: DUNA TÉVÉ!”  (Részlet Sütő András Csoóri Sándorhoz írt leveléből)

Sütő András ezt a mondatot százezrek nevében fogalmazta meg 1993-ban. Ami évekkel korábban elképzelhetetlennek tűnt, tizenhét évvel ezelőtt valósággá vált. A Duna Televízió megszületése egyetlenegy alkotással rokonítható, a Lánchíd megépítésével. Mert ahogyan a Lánchíd összeköti a Duna két partját, úgy köti össze a Duna Televízió is az öt földrészen élő magyarságot. A Duna Televízió 1992 karácsony estéjén sugározta első adását, azzal a hittel és bizonyossággal, hogy az embernek több háza, több otthona, sőt több hazája is lehet, de nemzete csak egy.

A Duna Televízió, amelyet a történelmi traumák orvoslásának igénye hozott létre, olyan különleges közszolgálati médium, amely vigaszt nyújt szétdaraboltságunkért, rá mutat közös szellemi égboltunk fénypontjaira, mindig, minden esetben keresi a konszenzust és megteremti az összetartozás érzésének csodáját. Ez a szellemiség nemcsak egyes műsoraira, hanem az egész műsorfolyamára érvényes. Mély humánuma és művészi tartása tűnt fel mindazoknak, akik számos nemzetközi és hazai díjjal tüntették ki. Említésre méltó az Eutelsat-Hotbird műholdas televíziós verseny kétszeri közönségdíja, a Cannes-i Arany Pálma-díj, a Karlovy Vary Nemzetközi Fesztivál díja, az Európa Filmdíj, a New York-i Filmfesztivál díja vagy az a sok hivatalos állami elismerés, amelyeket Romániától Lengyelországig, Olaszországtól Szíriáig nyújtottak át a mára világhíres Duna Televíziónak.

A Duna Televízió 1996 óta közszolgálati televízió, létjogosultságát éppen a Magyar Köztársaság Alkotmánya erősíti, amely a 6.§-a (3) bekezdésében így fogalmaz: “A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon túl élő magyarság sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását”.

A Nemzet Televíziója, amelyik 1999-ben elnyerte a “A világ legjobb kulturális televíziója” UNESCO-díjat, a kultúra közvetítésével és az objektív tájékoztatással példát mutatott közszolgálatiságból. Kiegyensúlyozottan gazdálkodik, műsorai magas színvonalúak, a nézettségi harcban nem hajlandó elvei és a minőség rovására részt venni. A magyar állam támogatása negyedik éve mégsem emelkedett, még az inflációt sem követi. Mi, akik aláírásunkkal erősíteni kívánjuk a Duna Televízió jövőbeli szerepét, kérjük a tulajdonos Magyar Köztársaság Országgyűlését és a mindenkori magyar kormányt, hogy ez a sokat bizonyított nemzeti intézmény ne legyen folyamatosan kiszolgáltatva a politikai széljárásnak, az éves költségvetési vitáknak. Munkáját végre érdemei szerint ismerjék el.”
(forrás: dunatv.hu)

Azért imádok magyarnak lenni, mert a MIÉNK a Quimby, a Méder Áron, a Karinthy, József Attila, és Faludy Gyurka bácsi, a Varnus Xavér, a Magyarhangja Dörner György, a Gyhmes is, ó, aztán a Bödőcs Tibor:), Müller Péter, vagy a Spiró, a Szilágyi István és Vámos Miklós is, és a Romhányi József, és még sokan mások, mert a páholy első sorából vélem érteni őket, a lelkem közvetlen szomszédai ők mindannyian.

Az meg már milyen, hogy most esik le, hogy - hallgatva kakaón a fülemben a Csík vs. Quimby: Sehol se talállakot - hogy a Csíkos emberke anyám onkológusára emlékeztet? Nahát.

(Példa a másoknak teljesen semmitmondó posztírásra.)

De ha már megint a Quimby-nél tartunk, van a Hoppá c. számuk. Na abban én mindig úgy értem, hogy “van úgy, hogy vörös a hold, van úgy, hogy g y e r e k e t   o l d” - persze tudom, hogy nem így van, de nekem így is nagyon tetszik, mert nagyon kifejező.:)  (Jézusmária, Juditka, takarodj!)

Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.