Nincs az a zene ma, ami akár egyetlen milliméterre is felreppentene a földtől.

Azt észrevettétek már, szemüvegesek, hogy ha szemüvegben sírunk - de elég csak bekönnyezni is - akkor a könnyek valahogy az üvegre szóródnak?

Juditka ma délután erre a zenére fog vezetni, és álmodozni!

A konyhában összepakolni, mert minden tiszta mocsok, és kupleráj, levenni anyám függönyeit és kimosni, elkezdeni a tavaszi nagytakarítását, lemosni és újrafesteni a körmeimet, visszavinni a Lévai szar könyvét a könyvtárba, kitakarítani a klubot, csiszatolni, suvickolni, mintha a búbánatos lelkemet próbálnám fényesre mosni, valami nagy-nagy dolgoz végrehajtani, valami nagy-nagy pénzt csinálni, vagy egyszerűen Dórival elhúzni M-ra és venni magamnak valami édi kis cuccot, amivel kicsit beboldogítom magam:)

Na, azt hiszem, itt az idő, hogy elengedjem magamból a görcseimet. Ha megjön, akkor megjön (mint most is), ha meg majd nem jön meg, akkor majd lesz gyerek. Csak most kicsit tériszonyom lett, úgy szédülök a csalódástól.

Még nem sírok, de már nyelem a könnyeket. És most nem szabad azokra “haragudni”, akiknek kósza numerákból pikk-pakk gyerekük lesz. És nem szabad engedni a deprimáltságnak, hogy semmihez sincs kedvem, és semmire sincs ambícióm.

Ad egy kis alaphangulatot (és jól jellemez), hogy közvetlenül ébredés előtt félálomban azt álmodtam (Kajti lába és fél teste a fejemen), hogy egy kihalt romos utcán fél kézzel a gyerekem tolom a babakocsiban (akin superman ruha van, és meg kell őt védenem), miközben mindenféle régi bérházak ablakaiból kisköcsög, elfajzott tinédzser fiúk céloznak rám, én meg kontrollálatlanul lövök bele a nagyvilágba valami vállról indítható hobbirakétával.

“Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat.” Hihi.

Azt kaptam, amire számítottam. Lévai Katalinban becsülendő, hogy mint eu-s parlamenti képviselő, mint bürokrata kilépett egy jóindulattal fogalmazva is kemény kötéses júlia-regénnyel a könyvpiacra. És ennél több jót nem is tudok mondani az olvasmány-”élmény”-ről; és még ugye ez sem magáról az olvasmányról szól.

A varázskert egy kettős életet élő nő története. A valós élete mellett van egy álom-vonal, amiben egy másik férfival van. A könyv negyvennyolcadik oldaláig jutottam, mire végérvényesen elálmosodtam és arra a döntésre jutottam újfent, hogy nem kell minden könyvet a végéig olvasni.

A negyvennyolcadig oldalra szakadt el a cérna az egymás után hajigált klisészerű mondatoktól, sablonszituációktól. Egyszerűen nem lehet a történetet elhinni. És azért nem, mert süt minden sorából az erőlködés: Lévai görcsösen hatni akar az olvasóra, elhitetni vele bugyutaságokat, elhazudni neki olyan élethelyzeteket, amik egyszerűen nincsenek. Ujjgyakorlat, fogalmazás-drillezés.

A borító ajánlásában költői vallomásként titulálják a művet. Én a líraiságot sehol nem lelem. De bicskanyitogató a közhelyek és elcsépelt hasonlatok egy lapra jutó nagy aránya.

A másik problémám Lévaival, hogy nem bízik az olvasó fantáziájában. Minden helyzetet a végletekig körbeír, pontosan úgy, ahogy a júlia-regények is teszik: nehogy aztán valamit magunk is hozzáképzelhessünk a históriához. Nem, ide le kell írni, hogy a nap aranysárga, hogy hangulatvilágítás ég, és, és, és.

Köszi, de nem. Én nem alkuszom. Lévainak épp elég nagy olvasótábora lehet, nem hiányzom oda én is. Tessék kicsit még tanulni a Szabó Magduskától, aztán hátha javulni tetszik a képviselő-asszony írói vénájának. Én meg jó gyorsan visszaviszem a könyvtárba a könyvet. Törje be más.

Érkezik: kívül s belül.

Nagyon meglepődtem ma reggel, mikor felkelés után lementem, és anyám ott feküdt az ágyban. Nem ment dolgozni, megint rosszul volt. Mindjárt megyünk Pécsre, dokihoz. Magyarán, megint hihetetlen szorongással indult a napom. És ilyenkor minden normális ember, gond nélküli család, az önfeledtség, a mosolyok, a derű befoghatatlan távolságokra van tőlem. Egyik felem szomorú, és aggódó, a másik felem pedig menekülne, messzire, mert hiperérzékeny vagyok, senki nem kérdezi meg, hogy vagyok. És azt érzem, hogy nekem nem lehet semminek se örülni. Fuck it.

• Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak (Mert ráálltam a szabómagdákra.)

• Lévai Katalin: Varázskert (Lívia ajánlata)

• Fiáth T./Heller Á./Popper P./Réz A.: Hová tűnt a nyugalom? (Mert Fiáth ovis csoporttársam.)

• Agatha Christie: Életem (Mert érdekel az élete, WOW.)