Semmi. Ami meg lenne (családi ügyek, anyám, nagyapám állapota stb.), arról meg nulla kedvem van írni.

Kanapé, cigi, kóla, balra A., bebugyolálva, teával, és filmezünk. Egy este (hajnalig) három filmet. Volt már:

• 6:3 - hát nagyon lightos, de megnéztük
• A skorpió megeszi az ikreket reggelire - gimiskorom egyik kedvence, A. szerint nagyon elmebeteg
• Seven Pounds - Will Smith-tol jó, de azért eléggé habkönnyü
• The Reader (A felolvasó) - nagyon ajánlom mindenkinek, kurvajó
• The Third Man - egy film kb. 1950-böl, fekete-fehér, Orson Welles föszereplésével, érdekes a háború utáni Bécs a filmben
• The Mechanist (A gépész) - hát nagyon nem az én müfajom

Egyébként meg hétvégén otthon voltunk, apa 60. születésnapján. Megint nagyon örültem mindenkinek. Nagyokat beszélgettünk, és kurvára aggódom anyámék anyagi helyzete miatt. Nagyapám nagyon húzza a bal lábát, elesett a fürdöszobában, MR-eredményére még várunk.

Most pedig dolgozni kell.

Csak, hogy ezek a napok is meglegyenek. Azért írok. Semmi különös nem történik - és én ennek már örülök. Apám hétvégén ünnepli a 60. születésnapját. Anyám influenzás. A. is dátháskodott, de már jön ki. Hogy velem mi van? Fogalmam sincs. Semmi. Semmi.

Itt van ugye most az a szituáció, hogy a nagyapám jobb és bal agyféltekéje közt nőtt egy daganat, amiről nem tudni, mi lesz vele. Operálni valószínűleg nem lehet, épp a kényes elhelyezkedése miatt. Izgul a család, legfőképp anyám, hiszen őt a saját betegsége kapcsán IS érzékenyebben érinti a téma. És azért is, mert alapból teljesen ki vannak az idegei, és hajlamos kiborulni pillanatok alatt, és olyankor olyanokat kérdez tőlem a telefonban, hogy hová tűnt a régi élete, mivé fajzott el a környezete. Mindezek néha csendes szomorúsággal, máskor hisztérikus sipákolás közepette adja elő. Én is mindig máshogy reagálok, hangulatomtól függően, viszont mindig ugyanúgy gondolkodom az egészről.

Itt van az én nagyapám tehát. Nagyon büszke, elég kiállhatatlan természettel megáldott sváb öregember. Sok keservet okozott a nagyanyámnak és a gyerekeinek is a szerkeverős stílusával. De felépített mindhárom gyerekének három egyenként ca. 400 négyzetméteres házat, megesztergálta a sok lépcsőkorlátot, csillárt, lambériát készített, tetőt ácsolt, nyári döglesztő melegekben, munka után. Becsülendő. Mióta mama meghalt, van egy barátnője. Nem hülye (a nagyapám), a mai napig rendszeresen olvassa a Világirodalom Remekeit, tájékozott, nem hülyült el, és reformkajákat főz rendszeresen. Ilyen mixtúra ő: jófej, de kibírhatatlan is.  Volt már, hogy anyámnak sírt a telefonban, mikor anyám a kemoterápia után hevert az ágyban, lavórral maga mellett, és nagyapám azt ecsetelte neki, hogy nincs is annál nagyobb tragédia, mint egy szülőnek elveszteni a gyerekét. (!) Ennyire seggfej IS tud lenni. De engem például szeret, már amennyire tud. Mondhatni jó viszonyt ápolok vele, mert nem mélyülök el benne, és kialakítottam vele egyfajta jópofizós kapcsolatot: németül dumálunk, vicceskedünk, recepteket cserélünk és ennyi. Szeretem, mert megtanított esztergálni is, lány létemre! Ott álltunk sokat az esztergapad mellett, és gyártottam a gyertyatartókat, ő pedig mutatta, hogyan lehet különböző domborulatokat vésni a fadarabba, simítani. Itt érzem most is a fűrészpor illatát az orromban.

Aztán itt van az apám. Anyám csak azt tudja hajtogatni, hogy apám az ő élete megrontója és tönkretevője (sic!). Az az apám, aki sok mindent letett az asztalra, a házat, a berendezést, vagy harminc nyaralást, és sorolhatnám. Aki mindig Pécsre viszi, bármikor. De anyámnak ez nem elég. Anyám szerint apám bunkó, nem tud viselkedni, és soha semmit nem tett meg az ő gyógyulásáért. Hát ez nem igaz. Tény, hogy apám nagyon hirtelen haragú, sokszor minősíthetetlen a modora, de hogy anyámat ne szeretné, és a saját képességeihez mérten nem tenne meg mindent érte, ezt nem lehet megkérdőjelezni. Anyám viszont megteszi. Mert anyámnak csak egy olyan ember kellene, akit ő talált ki magának. Szóval szidja apámat, állandóan. És már azt is leszarja, ha teszem azt, apám ott van mellette. Nem számít. Nem tudom, milyen egyéb sérelmei lehetnek anyámnak, de vannak, az biztos. Talán mint nő, vagy mint feleség, biztosan, de sajnos még a betegsége kapcsán sem sikerült eljutnia oda, hogy megbékéljen.

Nagyapám és apám. Két fontos férfi anyám életében. És végre eljutottam oda, amit végülis mesélni szeretnék. Most, hogy kiderült a “hülye” öregapámról, hogy agydaganata lett, igen, annak az öregapámnak, aki nagyon sokszor kiidegelte anyámat, és a nagyanyámat, és anyám húgát, és a komplett családot, most anyám szemében ő a szerencsétlen, pillanatok alatt megroggyant öregember, aki milyen jól viseli ezt a tragikus hírt, ésatöbbi. De bezzeg-apád-a-szemét. - ezt azért elkezdi.

És akkor nálam kiborul a bili, és mondani kezdem neki. Ha teszem azt, az agydaganat az apámnál derült volna ki, akkor most apám lenne az, aki “sokszor nagyon felidegesített, de azért csak vitt mindig Pécsre, és jaj istenem, mi lesz vele”? Ès magyarázni kezdtem neki, hogy így a betegsége kapcsán is, végre fogadjon el dolgokat, és azt vegye figyelembe, hogy emberek a SAJÀT KÈPESSÈGEIKHEZ MÈRTEN mit nyújtanak a másiknak, mert csakis az számít. Egy milliomosnak 1000 forintot adni valakinek az semmi. De ha egy öregnéni adja azt az ezrest a negyvenezres nyugdíjából, aki ki hozott nagyobb áldozatot? Ezt azért mondtam neki, mert tudni kell, hogy apám leggyengébb pontja a türelem. Ha pirosat kap a lámpánál, máris káromkodik. Semmihez nincs türelme. Nos, ez a türelmetlen apám számos alkalommal egész napokat végigvárva várta anyámat a kocsiban egy szó nélkül. És az anyám mindezt látszólag leszarja.

Pedig mindenkiben van valami szerethető, és inkább arra kellene koncentrálnod, hogy ezt felfedezd a másikban, nem pedig arra, hogy mi basz benne - ezzel búcsúztam tőle a telefonban.

Az előző filmmel ellentétben és után a Benjamin Button egy limonádé, puruttya film. Érdekes a díszlet és a miliő, viszont a sztori teljesen gyermeteg szerintem, és kifejezetten idegesítő, hogy tíz percenként benyögnek valami nagyon filozofikus igazságot, a filmet mélyítendő.  Pitt pedig túl sokat várat magára, mire megfiatalodik, és némi esztétikai élményben részesíti a nézőt.

Fogalmam sincs, hogy mikor fognak tudni olyan filmet készíteni, ami ezt a zseniális, überhiperszuper filmet felül tudja múlni. Nem lehet róla írni semmit, mert akkor valamit biztosan kihagynék. Mes-ter-mű!

Asszem a Tíz kicsi néger tehet arról, hogy újra félrever ill. fáj egész nap a szívem. Nagyon tudok félni. Ez az elsö Agátám, na.

Bázmeg. Ötven éves létére valaki hogy a kurvaanyjába’ szedett össze ennyi pénzt. Erre normális válasz nincs.

“Nincs messze az egyik leggazdagabb politikusi címtől Veres János. A pénzügyminiszter mondhatni Nyírbátor földesura vagyonnyilatkozatának felében csak a házait és földjeit sorolja fel. Nyírbátorban több családi háza szántóföldje és gyümölcsöse van, de van nyaralója Hajdúszoboszlón és Vásárosnamélyban is.

A pénzügyminisztert egyébként úgy tűnik, nem érinti közvetlenül a válság, nincsen hitele, ám annál több megtakarítása van. Értékpapírban és biztosításba majd 28 millió forintot helyezett, kézpénzben 6,3 millió forintja van. 50 millió forintnyi számlaköveteléssel is bír, de valaki vagy valakik összesen 251 millió forinttal tartoznak Veresnek. Bruttó 1,2 millió forintos miniszteri fizetése mellett több cég tulajdonosa, társtulajdonosa például egy gyógyszertárnak és egy szolgáltató cégnek, de teljes egészében az övé a Nyírbátori tésztagyár. “(ww.hirszerzo.hu)