A nap öröme az volt, hogy mégsem kapta meg az e heti utolsó adag kemót az anya. Két napja erre gyúrtam a szellemi univerzumban, hát sikerült. A nővérek tüneményesek, az emberiesség mintái lehetnének, a doki szenvtelen, mint mindig. A tegnapit is már csak azért kapta meg, mert be volt előre keverve a koktél. Nem számított, hogy jártányi ereje nem volt. Ami számít, az a bónuszpont, amit a gyógyszergyár a kemóért osztogat, amiből, ha eleget gyűjtesz, nem esernyőt, vagy kulcstartót veszel, hanem elmehetsz egy háromnapos konferenciára, amiből jó, ha egy előadásra kifutja. Essek hasra attól, hogy az immuninjekció háromszázezer forint, anyám pedig dobozdíjért kapja? Nem esek. Rühellem az egész gyógyszermaffiát, rühellem, hogy nem ember vagy, hanem kísérleti nyúl. Az orvos egy szóval nem mondta, hogy hát igen, kicsit túl nagy adagot adtam meg a nővérnek. Aki mindezért előttünk exkuzálta magát, az a nővérke volt. Hát igen. Azt én is megfigyeltem már rég, hogy az egyetemen emberségóra nincs. Felvehetnék pedig a műveltségi tantárgyak közé. Inkább ezt tanulnák, mint “A cigányság néprajza”, “Svéd kezdő bölcsészeknek”, “A tudat kapui”, és egyéb kibaszottul fontos műveltségi tantárgyak. Menjél el egy tanulmányi osztályra, sorbanállásos időszakban, megláthatod, mennyire kulturáltak és emberségesek az egyetemisták, a Jövő Értelmiségije. Könyökölni, tolakodni, segget/talpat nyalni, azt meg lehet tanulni. Ha újrakezdhetném, tuti, valami szakmát tanulnék, a bölcsész- és egyéb karok utcáiba a lábam nem tenném be.

Szegény anyukám. Kurva, geci kemoterápia.

Kurva kemoterápia.

Volt a Funtineliben az a rész, mikor a Nuca figyelte magát, mert már jöttek a fájások, és eszébe jutottak az állatok. A könnyes szemük, mikor készülődtek kifelé a gidók. Az állat nem sír, de csupa könny, csupa üveg a szeme, ha fáj valami.

Fekszem anyám mellett a nagy ágyon. Szemei csukva, homlokán borogatás, bal karjában a kanül. Nem szabad belemélyedni a fájdalomba, mert nem tudok talpon maradni. Lehúnyva a szemei. Bárcsak tudna kicsit aludni - gondolom. Nézem az elgyötört arcát, és megfeledkezem pillanatokra a szerepemről, és már el is fut a könny. Nyelek, és visszacsorgatom a könnycsatornába őket. Anyám könnyes szemű gidója vagyok.

Még mindig csengetem le ezt a szuper nyaralást. Ülök a gép előtt, nézem a képeket, immár magamban, mert megint anyáméknál vagyok, mert kemó, szóval nézegetem a képeket, és hallgatom ezt a zenét, ami ott szólt körülöttünk a kocsiban, ahogy a nagyon melegben csordogáltunk a parti úton (bord de mer), és szikrázott a játszi fény a nagy vizen, és balra sem kellett sandítanom, mert mindenhol ott volt körülöttem A.. Csak a szemem sarkából láttam, ahogy a szép kezei lazán fogják a kormánykereket.

Ez a szám immáron történelem nekem. Pont ez a live verzió. Ezek olyan pillanatok voltak nekem ott a kocsiban, a térkép - szárazföld/Vén Európa szélét kísértve, amikoris kilazultam a feszültségből (mert anyám közben kemény kemót kapott), és jelen tudtam lenni a Pillanatban.

Nem tudom, leszek-e hófehér hajú néni, unokával a jobbomon, de ha igen, akkor ezt a számot be fogja nekem tenni, én pedig félig életen innen és túl ugyanazzal a pajkossággal, elfogódottsággal fogok magam elé mosolyogni, ahogy itt most a monitor előtt. Éppen így. A lélek nem öregszik.

0. nap

Miután megnéztük a hollandokat, útra keltünk Itália felé. Egész éjjel mentünk, A. vezetett, a fejem pedig bukott hátra, nyál kicsordul, Tarvisio elött a Triglav csúcsait éjszakai derengésben hagyjuk magunk mögött. Reggel Padova-ban tartunk pihenöt. Az esö és a hideg ellenére sétálunk egy nagyot a városban. Épp piac van, gyorsan be is tolok három tramezzinit, isteni finomak. Idös asszonyok, fiatalok, az esö ellenére mind biciklivel suhannak, és a város kicsit Veronát idézi, de elmarad mögötte. Kicsit alszunk a kocsiban, aztán irány tovább délnek. Valahol Ravenna elött egy Ancora nevezetü kempingben veszünk ki egy bungalót, mivel olyan esös az idö, hogy képtelenség felállítani a sátrat. Tipikus olasz telepített kemping, tele olaszokkal, külföldi kevés, és már itt utálom a sok ezeréves lakókocsit. A bungalóban az a tipikus állott szag, viszont nagyon jó végre ledölni, és aludni, aludni, aludni.

1. nap

Irány Ravenna. Emlékeimben mintha szebb lett volna. Nagy nehezen megtaláljuk végül Dante sírját. Hurrá, isteni olvasz caffee latte, nézegetjük a városban az embereket. Mennyire mások vagytok. Már süt a nap. A parkolóban nagyon jót eszünk. Én belefeledkezem a Rio Mare tonhalpasztába és a fekete olivába, A. is habzsol. Ravennából San Marino-ba indulunk. Az út szélén árulják a szicsíliai dinnyét. Ezek a dinnyevásárlások nagy jelentöséggel fognak bírni a teljes út során:) San Marino-ra is alig emlékszem, viszont kellemes csalódás. A csupakö sikátorok közt hosszan sétálunk, veszünk egy nöi szobrot, és majdnem egy börtáskát is, de lemondunk róla, hiába az adómentesség miatti alacsony árak. San Marino gyakorlatilag egy nagy bazár/zsibvásár. Pennabilli mellett találunk egy nagyon tüchtig kis kempinget, itt alszunk. Elsö sátorállítás. A kemping, akár egy park. Kiváló fü, a sátor felett telepített esöfogó, és egy szem holland házaspár rajtunk kívül. Viszont a melegvízért bilétát kell venni, amiért cserébe kerek öt percig folyt a víz. Idegesítö így fürdeni. Már Toszkánában vagyunk, de az igazi toszkán táj majd csak másnap ér minket. Ez a kemping elbújni tökéletes. Minden tiszta és rendezett, föleg az én szlovák kempingekhez szokott szememnek szép minden. Nagyon csicseregnek a madarak, és a tücskök is nagyon hangosak.

2. nap

Sátorbontás, reggeli, Spar-ban televásároljuk magunkat. Totál rá vagyunk kattanva a kapribogyóra, olivára, tonhalra, bagettre, szardellára, és én a panna cottára. A térképen rajta sincs, de aki Toszkánában jár, ki ne hagyja Lucignano-t. Szerintem az egyik legautentikusabb városa a vidéknek. Csupa kö, csupa vírág, csupa kastély, szinte már unreálisan tipikus. Délidöben senki a sikátorokban, csak ketten andalgunk, valamint a macskák. Csakis pisztáciafagyit eszem, ha tehetem. Lucignano-ban az is dögös. Siena-ba érkezve kicsit összezavarodunk, mert a városba egy hatalmas lift visz fel, amit elöször meg sem találtunk. A város tömve turistákkal. A sikátorok érdekesek, és nyirkosak, de mégérdekesebb, mikor az egyikben meglátsz egy hatalmas fénylyukat, ami a veröfényes fötérre vezet. Itt mindenki a domboldalszerü téren ül/fekszik/kávézik. A városháza tornya pont olyan, mint az a torony Velencében a Szent Márk téren. Nem voltam beszarva Siena-tól összességében. Innen tovább Firenze irányába. Tz kilométerrel Firenze elött letérünk, és a chianti termövidékén autókázunk a naplementében kempinget keresve. Meg is találjuk: Panorama Campeggio, egy nagy szölö mellett, 10 km-re Boccaccio szülöfalujától, Certaldo-tól. Ez a kemping nekem különösen kedves. A hegyoldalban vered a sátrat, és belátod az egész völgyet, miközben melletted ötvenes, jól szituált holland házaspárok boroznak. Kicsit kellemetlen, hogy a zuhanyban alig van hely, és akrobatikus mutatványokkal veszem le és fel a gönceim, de égett a mécses aztán a kempingasztalon, és körülöttünk jöttek-mentek a szentjánosbogarak. Felhallatszott a harangszó a faluból. Valahogy idilli ez a hely. Nyugdíjasként visszatérnék ide, kicsit fogtam, miért is szeretnek bele sokan Toszkánába.

3. nap

Firenze. Hát. Én nagyon vártam, napok óta. Azt tudtam, hogy az Uffici-ba nem megyünk be, mert nem vagyunk birkák, hogy több órát álljunk a sorban, de ott kerengett a fejemben a Faludy Gyurka bácsi, aki imádta a várost. Hát egy lepusztult kurva ez a város. Hömpölygö tömeg mindenütt, nem látod Michelangelo-t, Giorgione-t, meg a többi szobrot a népektöl. A Ponte Vecchio távolról szép, közelröl egy aranyüzlet-sor. Egy jó képet nem lehet a városban csinálni, annyi a turista. Mit szólna szegény Faludy, ha most lenézne az ö Firenze-jere? Ezen a napon is a Panorama kempingben alszunk.

4. nap

Végre jó az idö! Irány Pisa. Áttrappolunk az egész városon, mire elérünk a Dóm térre. Szokás szerint hatalmas tömeg. Mindenki olyan képeket csinál, amivel a tornyot tartja. Persze mi is:) Kezdem azt érezni, hogy ezek az olaszok nagyon szerencsések: az évszázadokkal ezelötti vívmányaikból még ma is jól megélnek. Pisa a tornyon kívül nulla. Nekünk ezért irány Genova. Genova már nem meglepetés: irány örült, zsibongó, fergeteges város alig van Európában. Robogósok balról, jobbról, tyü, szinte meg is feledkeztünk róluk, mióta itt jártunk tavaly:) Genova után még kb. 200 km-t megyünk, és Spotorno-nál felkocsizunk a hegyekbe egy kis kempingbe. Vagyunk össz-vissz, ha hárman, de aranyos egy hely.

5. nap

Séta Spotorno-ban és Noliban. Igen, igen, igen! Semmi nagyváros, hanem ezek a kis tengerparti gyöngyszemek. Mintha egy másik Itáliában lennénk. Nehéz leírni, ott kell lenni. Ott kell sétálni az extravagáns növények közt, felülröl, a sétányr´l figyelni  a strandolókat. àtkocsizni Noli-ba, ebbe a hajdan volt tengeri miniköztársaságba, délidöben kódorolni a kihalt utcákon, meglesni az apró üzleteket. Itt minden kö, minden kaspó a helyén van. Ujjongunk a látványtól, este jókat eszünk, igen, ezt már szeretjük:)

6. nap

Sátorbontás. A kempinges egy kis üveg saját készítésü lekvárral és saját kemencéjében sült kenyérrel enged utunkra minket. Imperia-n gyorsan átkocsizunk, hogy végre megnézzük San Remo-t, mert tavaly éjszaka voltunk itt. Várakozásainkkal ellentétben San Remo semmi extra, azon kívül, hogy persze szép a part. Minden elképesztöen drága. Ajánlom sznoboknak, akik egy kinyúlt pólóért szívesen fizetnek ki 100 eurót. Képzeletemben már Nizza jár, ezért haladunk is tovább, gyorsan keresztül Monaco-n. Naplementekor csordogálunk le Nizzába, ó, de jó látni újra ezt a kanyarodó partszakaszt, mintha hazaérkezne a lelkem. Gyors bevásárlás, némi hidegzuhany, a franciák még mindig elképesztöen drágák. Nizza mellett, Villeneuve-Loubet-ban verjük fel a sátrat, egy igen jó kis kempingben. Van medence, nem nagyüzemi, mint a másik megtekintett strand, sok a holland, svéd.

7. nap

Egész nap úszunk a kemping medencéjében. Este, szombat lévén, bemegyünk Nizzába. Ilyet még nem láttam. Nekem Nizza eddig az október végi, kihalt Nizza volt. Most tele a város, a parton bandákban ülnek a fiatalok, itt buliznak. A vároban moccanni nem lehet, minden méteren street party-k, kongások, máshol meccset néznek, elképesztö forgatag, tömeg, mindenféle ember, varázslatos.

8. nap

A reggeli úszás után elindulunk Grasse-ba. Ha már itt vagyunk, nézzük meg, milyen lehet az a város, ami Süsskind-et ihlette a Parfüm címü müve helyszínéül. Hát, amit mi láttunk Grasse-ból, az egy gyanús arab negyed, semmi különös, parfümmúzeum elött nincs parkhely, ígyhát nekünk Grasse ennyi, tovább Cannes-ba. Cannes-t ismerjük, de a forróság ellenére több új helyet is felfedezünk. A kilátóból pazar kép a kikötö, a sikátor, tele apró éttermekkel, az terítékekkel zsongatóan guszta és romantikus.

9. nap

Egész nap úszunk, este lenn a parton köveket gyüjtünk a növényeknek a cserépbe.

10. nap

Kirándulás Antibes-ba. Sokkal szimpatikusabb, mint a méregdrága és gyakorlatilag látványosságoktól mentes Cannes. Sok apró utca, sikátor, amin lesétálsz a tengerhez, álomboltocskák, drágaság. Az Antibes-i erödöt is megmásztuk:), nem mintha valami nagy dolog lenne, de ha már itt vagyunk alapon jó volt ott is. Este folytattuk a kögyüjtést és kicsit vidámparkoztunk.

11. nap

Monaco. Még szerencse, hogy már az egyik elövárosban, Cap d`Ail-ben letettük a kocsit. Monaco-ban hatalmas tömeg, kögazdagság jelei mindenütt, de a kaszinó elött a piros és a sárga Ferrarik, valamint, hogy egy gombóc fagyi 3,30 euro, szinte irritáló. Még a földalatti Spar-hoz is márványlépcsö vezet le, bizony! Az egész városban a hatalmas szintkülönbségeket nagy lépcsökkel és liftekkel küzdik le, megkeserítve ezzel a turisták - köztük a mi - napunkat is. Monaco-t nem lehet kihagyni, de kétszer nem érdemes eljönni. Jaj, majd`elfelejtem. Csodaszép és lélegzetelállító viszont a Jardin Exotique, ami nem más, mint egy hatalmas kaktuszpark. A Jardin Japanoise sokkal kisebb, de annál huncutabb. A hercegi palotához már fel sem gyalogoltunk, annyira elegünk volt.

12-13-14-15. nap

Ezeket a napokat gyakorlatilag átúszkáltuk:)

16. nap

Irány vissza Itália, Garda-tó. Végre újra jó árak, végül egy extra kemping, ahol szintén úszkálás, este séta a csodaszép tó körül, kávézás a parton.

17-18. nap

Strandolunk.

19. nap

Irány vissza Bécsbe.

Hát címszavakban ennyi. Írok majd még az olaszokról és a franciákról, kajákról, impressziókról, egyelöre ülepszik a lényegi rész.

Padova-Ravenna-Rimini-San Marino-Firenze-Pisa-Genova-San Remo-Monaco-Nizza-Antibes-Garda-tó. Juhhhéj! Jövök élménybeszámolni hamarosan:)