Tegnap hazafelé, a buszútra vettem egy Nők Lapját. Ha minden betűt elolvasok belőle (inclusive olvasói levelek és tévéműsor), kicsit elgondolkodom néhány cikken, épp kivégzem az út végéig.

Müller Péternél olvasom: “Híres mondat az Ibsen Nóra című darabjából. Nóra rossz házasságban él egy kellemetlen, önző emberrel. De van a családnak egy barátja, Rank doktor, aki titokban szerelmes az asszonyba. És amikor elbúcsúzik tőle, tüzet kér. Nóra ad neki, s miközben a doktor füstölgő cigarettával a szájában távozik, azt mondja: “Köszönöm a tüzet!”. Később kiderül, hogy örökre elment. És ez a mondat jelképessé nő: a Szerelem tüzét köszöni meg a férfi.”

Nem emlékszem, vettük-e anno a gimiben a Nórát is. A Vadkacsát biztosan. (Színházi élményeim közül az első, mikor meglegyintett a színház varázsa, Nagy-Kálózy Eszterrel.) De ahogy olvastam a Müller Péter cikk fenti bevezetőjét, arra gondoltam, hogy ezeket a drámákat szinte felesleges gimnáziumban tanítani. Tudom, ilyenkor azzal érvelnek, hogy később 90% a kezébe sem venné. Igaz. De kellene valami pót-érettségi nekünk, embereknek, évekkel az igazi után, és újra átrágni magunkat ilyen műveken. Mert egy tizennyolc éveshez NEM SZÓL a Nóra. Nem szól a Száz év magány se, Thomas Mann se, se Óda, se Hajnali részegség, se semmi.

P.S. : Közöl a Nők Lapja egy részletet Karafiáth Orsolya: A Maffia-klub c. regényéből is. Nagy nehezen végigolvastam. Valaki mondja már meg nekem, mi a picsáért kell ezt a bolond csajt ennyire favorizálni? Ez a könyv részlet annyira silány, hogy még a legunalmasabb balatoni strandolós-napozós délutánomhoz sem ütné meg a lécet.

Kihoztam ezt is a könyvtárból. A filmet láttam, és akkoriban merész és jó ötletnek láttam a film végén a tömegjelenetet, mikor mindenki mindenkivel a szeretet nevében. De ez a könyv…

Már a layout is. Ócska borító, ócska papírra nyomtatva, béna betűtípus. A film minden szót kiszívott a könyvből (ábrázolásból ötös), de olvasva, olyan ócska, gyenge, mint a harmat. Tíz perc alatt átlapoztam a könyvet, ennyi.  Megkockáztatom, hogy szinte ponyva.

Minden ráadás Wass Albert-regény, annak ellenére, hogy olvasás közben elringat, kiszakít a civilizációból, belém csepegtet emberséget, azt, hogy “állj meg egy pillanatra”, “nézz körül”, “keveset szólj, de annak súlya legyen”, sokkal lágyabb élmény már, mint a Funtineli.

A tizenhárom almafát két nap alatt kivégeztem, és tetszett is nagyon. Tudtam benne élni, de titkon mindig azt vártam, hogy valahol a történetben, ha csak egy utalás erejéig is - pont úgy, mint a Vonnegut-könyvekben - feltűnik a hegyek mélyén, medvevadászat közben Nuca. Megelégedtem volna csak annyival is, hogy mint legendát említik, de Nucát elnyelte Funtinel.

Mégiscsak, mindenek ellenére, (bármi áron, fizikai és/vagy univerzális, spirituális  törvényszerűségek ellenére és mellett, dacolva a…, végülis, a várakozásokkal ellentétben, és folytathatnám a sort), az igazi, jó régi ismeretségek úgy hasítanak át életeken, személyiségeken, korokon, testeken, lelkeken, érákon, politikai és családi viszonyokon, hogy minden más (aktuális időjárás, növény- és állatvilág) meghajol előtte, visszavonulást, fegyverletételt hirdet, be- és meghódol, kifelé fordul a tenyere (lásd benne a dupla M-et: Memento mori, emlékezz, hogy meghalsz), és az egész ott lefelé megremeg, vér belökődik, az erek megtágulnak, lüktetve bugyog (így tanultuk elősegélyen), képes húsz perc alatt kivérezni, szapora pulzus, sokkos állapot, és a legfurcsább, hogy a háttérben mintha valami kórházi hang lenne, mintha csipogna, ütemesen a lélegeztetőgép, vagy mi, úgy ver a szív, megfoghatatlan, na, azt jelzi, hogy igen, vigyázat, húsz perc is elég, hogy kivérezzen, kivérezzen a lélek, lüktetve, bugyogva távozik a vér, még jó, hogy csak három perc tizenöt másodpercig tart, így is kiütött(e).

Most pedig következzen a nagy sikerű musical nyitánya. Ha jártál Veronában, naplemente után még ma is ez süt a kopott, rajzos homlokzatú házak falaiból. Két éve megfigyeltem, és azóta eszemben tartom, hogy kell majd egy olyan verset írni, hogy a “sikátorokban bújkál a szerelem”, de mégis, nézd ezt: hogy susog, sejpít a füledbe először a szöveg. Ne mondd, hogy nem gyengít el téged is,  duruzsol, behálóz, elgyengít, ez a legjobb szó, meg kell adni magadat, és milyen jó is, “elfogódottság”, pontosan, kicsi szívem beleremeg.

Zavaros. A test akár 3-5 perc alatt is kivérezhet. Nyomókötés a lelkemre.

Odafelé még, ahogy balra nézek, és pipacsok: “vérzik a mező”. Láblógatás, olvasás, A. közelsége. Végre. Most, hogy végre látlak.