Három tekerés után már csöpögött is, aztán teljesen átáztam, mire letekertem a könyvtárba. Gyorsan választottam, aztán ki az épületből. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Délután négykor egészen elnéptelenedett a teljes főutca, az emberek még a kocsikban is behúzták a nyakukat. Nem úgy én. Ráérősen tekertem. Az összes tócsába belehajtottam. Szép lassan, hogy legyen ideje a felfröccsenő víznek átmosni a lábaimat, párákat eresztettem, mert a szívem forró volt. Örültem, hogy járnak az izmaim, örültem, hogy eső van, örültem, hogy átmosódom. Utoljára Pilisszentlászló előtt a hegyekben áztam így át. Nyalogattam az arcomról az esőt.

Mégsem rúgtam elég nagyot a klumpámmal a fal felé, mert nem tört össze az óra.

Lassan csigasorban állhatnak az angol történelem egyes éráit bemutató filmek. Tegnap megnéztem a “The Other Boleyn Girl”-t. Érdemes megnézni! Egy pillanatra sem unatkoztam, érzelmeket, jellemeket figyelemreméltó szenzibilitással ábrázol. Aztán a végső, kimerevített filmkocka után jöhetne is az Elisabeth I. Kár, hogy már korábban láttam.

P.S.: Gondolom, max. két évet kell majd várni a “Jane Seymour” című produkcióra:)

Már régóta szeretnék írni erről, és a tegnap éjszaka hozta meg a végső lökést. Elalvás előtt bámultam a Napkelte ismétlését, ahol is John Emese, az SZDSZ ügyvivője beszélt. (Az most mindegy, hogy ez a nő…hát ez egy gép, ilyen dumákat, szófordulatokat milliószor hallhattam mindenféle tréningen.) (És irritál a nőci a hunyorgásával, a bődületes nagy faszságokkal, amik kiszöknek foga kerítésin, hihi.)

Nos. Évek óta megfigyelhető egy jelenség a szép magyar nyelvben, és pedig az, hogy közszereplők, celebek, sok ember előtt beszélő, vagy tudálékoskodó lények előszeretettel biggyesztik oda minden szar/piszlicsáré/jelentéktelen/semmitmondó mondat elé, hogy “én úgy gondolom”, “én azt gondolom”. Régóta figyelem, és egyre jobban basztat. És John Emese tette be a kaput. Édesistenem. A kb. 10 perces interjú alatt kb. harmincszor mondta el: “én úgy gondolom”, “én azt gondolom”. Tessék, itt van, nézzétek meg, megéri. Főleg a végét, az utolsó perceket várjátok meg, megéri!:)))))

Ha valamit ÚGYIS mond valaki, és Ő MAGA mondja, mi a picsáért kell oda tenni elé ezt a tölteléket? Tudom, megerősít, vagy nyomatékosít, de ez már egy magyar betegség. Tíz éve ilyen még nem volt. Ez valami ócska kommunikációs divat, amit mindenki majmol ezerrel. Érdekes, hogy ha régi öregeket hallok beszélni, akiknek még nem voltak kommunikációs tanácsadóik, és nem vettek részt minimum egy pr-ill. kommunikációs tréningen, azoknál nyoma sincs ilyen olcsó töltelékszavaknak. És sokkal jobban esik hallgatni őket. Ez csak nekem bántja a fülemet? Az enyémet marhára. Az ilyen emberek szövegére két perc után már oda sem figyelek, rögtön előítéletes leszek, rühellni kezdem az illetőt, lenézem, lesajnálom, és kérdem én: nem szólt még neki senki, hogy a kommunikációja egy vicc? Kommenteket várok!

Látom, a google beballonosodott. Klikk, ó! Az első felszállást Magyarországon Männer és Kraskovits bécsi fizikus-doktorok hajtották végre 1811. június 3-án, Männerrel a gondolában - olvasom a Wikipediaban.

Mindig is szerettem, mikor anno a kettővel ezelőtti munkahelyemen, délutánonként befutottak a ballonosok, és mesélni kezdték a legutóbbi ballonozásukat. Aztán a nagy teremben, kiterítve a ballonselyem, és mentünk Pestre kötélért, és a lakk illata, ahogy kenték a kosarat. Aztán a hosszú európai autózások alatt, ahogy a főnököm meséli a régi sztorikat, amikor még vitorlázóból ugrott, és derékszíjjal kötötte magát a szárnyra. És az emlék, mikor már 700 méteren vagyunk, és az alattunk elterülő faluból már a kutyák ugatása sem ér fel, az a csönd, mindig megtörve az égő hangjával, és a félelem, hogy jesszus, olyan meleg van itt a dupla égő alatt, hogy leég a nyakam, és a tóban láttam magunkat, és ahogy földet érünk a szántásban és guggolok a gondola mélyén, és por, és vad izgalom, boldogság, és az az érzés, hogy nahát, itt lenn úgy érzem, mintha földbe döngöltek volna, itt nem látni semeddig, oda, vissza akarok menni, felfelé. Marker, karabiner, dugó, ürít, duplaégő, függeszkedés, szakítószilárdság, berepülés, nomex, gyorsleoldó, flytec, rego szelep, variométer, oh yeah.

Súg, recseg, xy vagyok a nemtoménmilyen kft-től és tv-nézési szokásokról kérdezünk(mégcsaklevegőtsevesz)mitszeretjobbantv1tv2Eltéelkluhhh? Ejj, majdnem lerakom, de megszánom, mert hátha valami szociális foglalkoztatónak adták ki ezt a telemarketing bizniszt és a szerencsétlen pénzt kap minden egyes válaszért; a tévéegyet szeretjük, jah. És a tv2, EltélkRubb???! (már kicsit felemeli a hangját). Mélylevegő. AZT nem. Várnék egy köszbazmeget, vagy valami, de nem, csak kattan a kagyló, már vonalban sincs, ez volt az utolsó, hogy bárkinek is válaszolok, tanultál volna meg kommunikálni, az anyádat.

Szeretnék írni ide most valami nagyon kedveset, frappánsat, mindegy, hogy mit, csak olyat, hogy eltereljem a figyelmemet az izgulásról, jaj.