Egy hete olvastam ki a könyvet, és elkezdem végre kiírni magamból, mert nem hagy nyugodni. Amíg nem írom ki, addig nem tudok új könyvbe kezdeni, addig este lefekvéskor hiányzik a „mozizás“. Mert ez is egy olyan könyv volt, ami inkább volt mozi, mint szimpla olvasmány.
Jánoska, aki sosem lehet akkora nöcsábász, mint Johann, a Goethe. Nök – férfiszemmel. Mondja a könyv hátlapja. Egy kisfiú, kamasz, fiatal férfi, majd meglett ember átívelése saját (piszlicsáré?) életén. Jánoska, a Goethe-kutató, a kisszerü ember, és valahol a homályos Nagy Goethe (Goethe Der Große), aki miniszter, aki költöfejedelem, akire a nök, mint legyek a légypapírra. A német vonal. Jánoska minden nöjének van valami köze Németországhoz (ha csak annyi, hogy Német a vezetékneve, de akkor is).
Nök – férfiszemmel. Mióta kiolvastam, nézegetem Vámos fórumát. Valahogy egyetlen egy hozzászóló sem csípte el, miröl is van szó (vagy nincs) ebben a könyvben. Vannak a rajongók, és vannak a prüd rajongók, akik nem akarják elhinni, hogy bizony ki mindenkire nem áll fel a férfiember farka. Azt is olvastam egy Vámossal készült interjúban, hogy kísérlet volt a könyv arra, hogy bemutatható-e egy ember élete a szerelmein/kapcsolatain keresztül. Vámos szerint igen. Én pedig azt mondom: igen, a szerelmi élete. De nem a teljes ember.
Többen kifogásolják például, hogy Jánoska mennyire kicsinyes, mennyire csak a farka után megy. Nem értem ezt a kritikát. Hadd mondjak egy példát. Volt az a híres A gyertyák csonkig égnek, a Máraitól. Hányszor is szólal meg a Másik Fél? Talán kétszer-háromszor. No kérem, ne is hiányolja senki. Mert ahogy A gyertyák csonkig égnek SEM a Másik Félröl, úgy az Utazások Erotikában SEM Jánoska tudományos munkásságáról, barátságairól szól. Hanem a nöügyeiröl.
Komolyan azt hiszik a prüd olvasók, hogy Jánoska egész (szerintük sekélyes, egysíkú) élete CSAK a nökröl szólt, csak mert a regény a szerelmeit veszi vezérmotívumnak? Jánoska Goethe-tanulmányokat írt, amiket úgy képzelek, nem lehet álló farokkal megírni. Jánoska nem egy spermiumtöltet, hanem egy Ember. Egy ember, akit csak egy megvilágításból nézhettünk. De Jánoska nem egyenlö a Jolanta Trabandt-afférral, nem egyenlö a Gigi- a Zsuzsi-, és nem egyenlö az Alexa-házassággal. Igen, be lehet mutatni egy embert kizárólag a szerelmi kapcsolatain keresztül, de akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek CSUPÀN a szerelmi kapcsolatai.
Sok nöi olvasó felhördült és böszen pfújolt, hogy micsoda jánoskák lehetnek a Földön, ha Dr Mester János is – egy tudományos kutató is! – megnézi a nök fenekét, és izgalomba jön egy mellkasához tapadó fiatal mellbimbótól. (Hol éltek ti?)
Többször megkérdeztem magamtól, mikor azt olvastam egy szerelmi aktus végén, hogy a Madár felreppent, vagy, hogy zátonyon hevert Jánoska (orgazmus és orgazmus utáni állapotok), hogy ezeket Jánoska mondja-e nekünk, vagy Vámos? Kinek a (lírai) lelke szól? Az íróé, vagy Jánoskáé? Mert ha Jánoskáé, akkor mégsem lehet egy seggfej. Szerettem ezeket az elrugaszkodott leírásokat, a sokszor laza, nyegle, naturalisztikusnak tünö rész után. Megérintettek, elreppentettek, elhitették velem a pillanat egyedülállóságát.
Szerettem a történet német vonalát; önmagam miatt. Mert láttam az autópályákat, láttam a németeket kocsijaikban, és ismerös volt minden. Szerettem a német szavakat, mert örültem, hogy Vámos ennyire képes volt megragadni a tipikus szavakat, a tipikus német lakás részleteit, azokat a karakterisztikus vonásokat, amiket csak az ismer, aki többször járt Németországban és személyes kapcsolata van németekkel.
Néhány pillanatra volt azért, hogy elkenödtem: amikor Alexa kapcsán beindult az ezó vonal, kicsit úgy éreztem, mintha a !“Márkez meg én“ utolsó fejezetét olvasnám újra (imádtam!), és Alexát pontosan olyannak képzeltem, mint a márkezes feleséget. De aztán elhessegettem ezt a fura érzést, és csak élveztem tovább Jánoskát és Vámos bátorságát, amiért mert magyar olvasók elé állni a témával – így.
A technikai bravúroskodásokat is szerettem: arab számú fejezetekkel az egyik vonal, római számokkal a múltból a jelen felé. Az íróeszközök változása koronként is többször megmosolyogtatott. Még mielött elkezdtem volna olvasni, (tévesen) azt hittem, hogy a regény egyik vonala majd Goethe szerelmeiröl szól, és párhuzamot vonva Goethe-vel a másik vonal pedig Jánoska kapcsolatairól. Ezért végig hiányoltam kicsit a Goethe-vonalat, de ez az én hibám, nem Vámosé.
Én határozottan szeretem Vámos könyveit, így az Utazások Erotikában-t is. Nemcsak irodalmi, de egy másfajta bravúr is Vámostól, hogy a magyar olvasók kezébe adta Jánoskát. Rágódjunk csak, vesszünk össze rajta, szemét-e, szerencsétlen-e, szerethetö-e, szánható-e.
Én nem szerettem Jánoskát. Akár meg is szerethettem volna, de nem nagyon volt miért. Csupán a csajozásai miatt nem tudtam megkedvelni, mást pedig alig tudok róla. Sokkal inkább Vámost szerettem (föleg, mikor egy fejezet végén kiszól a sorok közül!:) ), sokkal inkább Vámos fejébe próbáltam belelátni, mint Jánoskáéba. De ha valaki azt tudja mondani, ha egy nö elélvez, hogy a Madár felszáll, aki azt tudja érezni, miután kielégült, hogy egy zátonyon fekszik, annak én mindent megbocsájtok.
* * *
Egy éles - de roppant szar - kritika a könyvröl. Kedves Menyhért Anna, próbáljál meg te is ilyen könyvet írni.
