Itthon ülünk (persze) és nézzük az ORF2-n a bécsi operabál élö közvetítését. Európa sznobjai egy légtérben, a páhogyjegyek 17.000 euro pro Kopf, mellé a ruha, aztán a fogyasztás, innyebunnye, férfiaknak szigorúan frakk, karórát tilos viselni, helyette zsebóra kell, nöknek zárt cipö és finom harisnya. Épp Dita van Teese föfoglalkozású “Edelstripperin” (hogyan kellene magyarra fordíani? luxus stripper? olvasom róla, hogy sosem hordana farmert, és magánemberként is a 40-es éveket követi, Marylin Mansontól elvált, több pletykát nem tudok) fényképez a mobiljával, így készülnek a jó képek. Mind iparosok, prominensek, ez az egész valami K und K csökevény, vagy én nem is tudom, de bohóckodnak, csak bohóckodnak, és az EB kapcsán focibaletteznek. Azért ez jó, ez a balett:)

Fél óra, és kiolvasom. Már egy hete azon agyalok, mi mindent fogok írni róla. Besandítok kétnaponta Vámos Miklós fórumára. Ma ezt láttam, és most bemelegítette a lelkem: “a nyelve tábortüzénél”.

Akárhányszor nézem Khíváék (professzionális) fotóit, mindig elkap a tériszony. Tériszony a távolságtól, hogy két ember most épp milyen messze van, és folyamatosan utazik. (Elöször hirtelen az egész glóbuszt látom a szemeim elött, és a csíkot, amerre haladnak.) Mennyi impresszió, amit majd milyen jó lesz feldolgozni. Aztán most azon gondolkodom, milyen is lesz majd nekik húsz év múlva nézni azokat a távolban elcsípett mosolyokat. A földkerekség másik szegletében kapták öket, totál ismeretlen emberektöl, akikkel egy rövid idöre valahogy összeértek, épp egy helyen tartózkodtak, egy idöben éltek. Melyikük emlékszik majd jobban a másikra? Ez nekem annyira befoghatatlan, hogy nem is tudok vele érzelmileg mit kezdeni. 

(Mert nekem is vannak arcaim az útjainkról, vadidegenek mosolya, összenézések, arcok fotókon megörökítve, és hétröl- hétre elöjön egy, megemlítem A.nak, hogy “emlékszel az öregasszonyra a nizzai sugárúton?”, vagy “tudod, az nö ott mellettünk a strandon”, “és az a vörös alkoholista, lepukkant nö, ott Barcelonában, a kórház bejáratánál, tudod, akivel úgy összenéztetek”….) Uff.

Nagyon élvezem Tyttö receptjeit, és azt is, hogy immár Zora barátnője is reagált rá. Ilyenkor mindig kedves túratársam, Imi egy évekkel ezelőtti fórumbejegyzése jut eszembe:

“A szerelem az emberi élet jelenlegi értelmetlenségén és irracionalitásán alapul. Nem állithatod, hogy ez a lényeg, csak azt állithatod, hogy JOBB HIJÁN ez is lehet egy körülmény.
Ha értelmes, õszinte, szabad, biztonságos és autonóm életet élhetnénk, akkor a szerelem körüli misztifikáció elenyészne. Annyit jelentene csak, mint pl. az esti álmosság. Ami persze nem semmi. Lásd: régi görögök, akik nem csináltak ebbõl ekkora faxnit. No de hol volt az õ társadalmukban pl. ÁFA?
Még valamit hadd mondjak: elharapódzott a férfiak körében mostanában a fõzés dühe. A férfiak fõznek. Méghozzá kurva jókat. Az összes fõzés 95 százaléka a nõké, de a férfiak is fõznek. Ha már a társadalmat nem vagyunk képesek befolyásolni (mint kanok), akkor legalább fõzünk.
Fõzünk és frusztrálódunk.
Szegény csajok. Nem értitek, miért nem áll fel mostanában (nem csak az enyém).
Hát azért nem áll fel, mert belefõzzük.
És attól megpuhul.
Ne hagyjatok minket fõzni!
Hadd legyünk szerelmesek (az se baj ha nem mindig pont belétek), és hadd politizáljunk!
Végül úgyis visszatérünk, hiszen szeretünk titeket, ki mást is? Közben nagyokat nemfõznénk. Ez mindenkinek õszinte durranás lenne.
A szerelmet itt is lehet keresgélni.
Vagy ez túl vulgáris?”

:))))

Az utóbbi napokban megint kísérleteztem kicsit, és pangasius halat sütöttem, viszont valami új füszerezést akartam, így szezámmagokat pirítottam, és azzal grilleztem. Mellé padlizsánt pirítottam, és arra is szórtam kicsit a magokból. Tyttö után végre megcsináltam a képviselöfánkot is. Rég éreztem magam kajailag ennyire kielégülve, habár, amikor a fánk részét öntöttem, azt hittem, ebböl nem lesz semmi, A. is teli pofával röhögött a konyhában. Aztán láss csodát. Visszatért a rétessütés is, A. almás-mazsolást kapott, én pedig hirtelen felindulásomban egy rúd túrósat is csináltam magamnak. Bevariáltam itt is: a túrókrémre kókuszreszeléket és manduladarabokat szórtam, a végeredmény: gasztronómiai orgazmus. Pár fotó, íme.

Van a családunknak egy jóbarátja, Matyi bácsi. Stuttgartban él immár hatvan éve. 1947-ben telepítették ki Németországba. Elöször a pirnai lágerbe vitték, ahonnan testvérével szöktek Stuttgartba. Mindig meséli, hogy miután megérkeztek a baden-württembergi városba, amit szinte porig bombáztak, körbenéztek, majd egymásra: - Amíg élünk, itt mindig lesz kömüves munka - mondták.

Mindig megmosolyogjuk, ahogy újra és újra meséli - Ide figyelj, én hatvan éve élek itt, de vannak napok, hogy kinézek az ablakon és olyan honvágyam van, te, hogy én sírok! És már könny is szökik öreges, vizenyös szemeibe. - Meg tudod ezt te nekem magyarázni? - és csupa erö, csupa szándék a hangja; aki hallja, olyan körhinta-film szerü parasztembereket lát maga elött, mint például a Soós Imre. Egyébként is hasonlítanak egymásra. Ilyenkor mindig megbeszéljük, hogy ö jobb magyar, mint mi, söt, dupla magyar, mert 1. magyar ember, 2. a Magyar utcában lakott. Aztán rácsap az asztalra, és veretes kérdését újfent felteszi apámnak: - INNNNNA? (így, sok n-nel.)

Aztán tegnap voltunk autó- valamint üdülési kiállításon. Ahogy sétáltam az utazási irodák pavilonjai közt, megtaláltam a magyar standot is. Jó nagy volt, és Magyarország szinte összes régiója képviseltette magát. A stand egyik oldalában euróért kürtös kalácsot sütöttek, hosszú sorban kígyóztak az osztrák középosztály egyenkatonái. Ólálkodtam hát a stand körül, és figyeltem, hogyan beszélnek németül a magyarok. Kezembe vettem egy falusi turizmus katalógust. Nézegettem, lapozgattam óvatosan. Aztán látom ám, hogy épp az én vidékemröl szól, látom a tipikus sátortetös házakat högyészen, mórágyon, a mecseki falvakban. És ekkor elkapott a honvágy tériszonya, amibe valami mohó boldogságféle is keveredett az ismerös faluk kapcsán, és egyszerre irigyeltem a stand munkásait, hogy otthon lehetnek, és egyszerre voltam boldog, hogy egy fejlettebb országban, sokkal jobb körülmények közt élhetek. Visszatettem a katalógust - érdekes, hogy meg sem szólított egy standfelelös sem. Aztán a sarkon balra fordultam, tovább vizsgáltam öket, mikor is az egyik kis asztalon pilótakekszeket fedeztem fel. Nagyon megkívántam. Évek óta nem ettem, és míg otthon voltam, soha nem is vettem magamnak ilyesmiket, de most mégis, az ismert, otthoni íz felidézése felborzolta az érzékeimet, és arra gondoltam, ha most a számba kaphatnék egy darabot, és elolvadhatna a nyelvem alatt, elkeveredve a nyállal, kicsit közelebb érezhetném magam a családomhoz. Pillanatokra eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan is kérjek egy darabot. Mondjam, hogy mennyire megkívántam? Elvetettem, attól tartva, hogy hülye nosztalgiáziós nyugatra szakadt magyarnak tartanának gondolatban. Gyáva maradtam, kimentem cigizni. Aztán jött A., és meséltem neki. Visszament, és hozott egyet:) És elolvadt a számban, megédesítette a nyálam, elmajszoltam, és kicsit közelebb éreztem magam a családomhoz.  És Matyi bácsira gondoltam, és kicsit értettem, most elöször, igazán, milyen neki kinézni a nagy stuttgarti ház ablakán, a jólét üvegein keresztül egyszerü lelkébe, és kicsit pityeregni.

Végy egy átlagos napot. Kelj délben. A nögyülölös álmot gyorsan meséld el az elsö embernek akivel összefutsz. Végy meleg fürdöt. Gyorsan borotválj sercegö borostákat, miközben befejezed álmodat. Száríts hajat. Ne bándd, ha nem jól sikerül, úgysem mész sehova. Kezdj el tengeni-lengeni, lelkedet szétmarcangolni, majd “számítógépezni”. Fél három körül menj el egy kínaiba, edd magad tele, majd beszélgess asztaltársaságoddal mindenféle intim témákról. Este fél kilenc körül keress kepviselöfánk recepteket, és vesd össze a házi tartalékokkal azokat. Frusztráltságodat enyhítendö készíts három piritóst, kend(d?) meg vajjal, gondolj közben arra, vajon melyik testrészedre hízod, elkeseredésedben szórd még rá a maradék parmezánt, igyál hozzá egy bögre tejet. Utáld magad közepes höfokon. Írj üzenetet Tyttönek. Fél óra múlva újra menj a konyhába, és mondj le a mai képviselöfánkról. Éjjel fél egykor végy némi gnocchit magadhoz (elöször és utoljára). Szívj rá egymás után három cigit, mozgasd a lábaid ütemesen-ráérösen, miközben céltalanságodról, feleslegességedröl, valamint elözö életeidröl merengsz. Ülj vissza a géphez, eröteljesen baszd a billentyüzeteket, próbáld felidézni a képviselöfánk (Vertreterkrapfen) ízét, ússz gondolatban madártej- tavakban, kapaszkodj tojáshab felhökbe, próbálj megmámorosodni a limonádétól, majd elalvás elött tanulmányozd öcséd Képes Enciklopédiájában a kismedence felépítését, és végül köss ki a Langerhans-szigeteken….

Tytt:) Bármilyen elbaszott nap is jóra fordulhat a végén:) Feldobtad a napon a postoddal! Köszi!:)

Kipróbáltam az új botmixert, gyorsan csináltam is egy gombaragut, hozzá fokhagymás palacsintát, meg ezt-azt még. Megszórtam parmezánnal, aztán mehetett lefelé.  A. salátával töltött verziót is kreált. A maradék palacsintákat megkentük erdei gyümölcs lekvárral. Mégis, nagyon kívánom a képviselöfánkot.

Vajon egyes vad ezoterikusok hogyan magyaráznák azt a jelenséget, hogy a mélytengerek mélyén lakó horgászhalak körében a hímek fejlentlenül, emésztörendszer nélkül kelnek ki a petékböl, és jó gyorsan keresnek egy nöstényt, aztán oldalbaharapják azt. Enzimeikkel feloldják annak húsát, hogy aztán szép lassan egybeolvadjanak a menyasszonnyal, aki emlékként csupán egyetlen púpot visel az oldalán. Nem is értem, miért nem tantra halaknak hívjuk öket.

Aztán ott van a vörös szalagoskígyó. A “férfiak” nem bíznak semmit a véletlenre: egyböl két pénisszel vannak felvértezve, hogy a nöi egyed ellenállhatatlan feromonjának köszönhetöen több százan zsongják körbe azt, bízva a nyertes szerepben.

A zsiráfok nem teszteznek: a fiúzsiráf egyszerüen hátsón lökdösi a lányzsiráfot, aki pisil egyet, fiúzsiráf kóstol, tesztel, és ha épp fogamzóképes a leány, hát megesik.

Ezoterikus körökben és a távol-keleti kultúrákban (és hála a páros delfin bizbaszoknak már az egész világon) a delfinek mágikus tulajdonságokkal vannak felruházva, és sok biztosan igaz is ezekböl a misztifikálásokból. A palackorrúaknak visszahúzható a péniszük, és ha kell, naponta többször szexelnek - igaz quicky, 12 sec/aktus. És a vágy oly erös, hogy még össze is fognak, hogy elcsípjenek egy édibédi delfinlányt. :)

A bohóchalakat sem érinti az emberi társadalomban megfigyelhetö elnöiesedés, azaz, hogy több lány van, mint fiú. Ezek a divatos halak csoportban élnek, ahol is a nöi hal mellett csakis egy szaporodó hím van - a többiek hátul a vokálban. Azonban, ha urambocsá’ elhal a kírálynö, a szaporodó hím nemet vált, és minden probléma nélkül folytatódhat a buli.

Kúszósülröl sem hallottam eleddig. Nagy tüskék állnak ki a hátából, leginkább egy fújó macska és egy sündisznó keveréke. Nagy tüskékkel azonban nem egyszerü a szerelem. Elöjátékként akár 180 centi messziröl is levizeli a fehérmájú nöstényt, aki ha megfelel neki a hím, olyan testhelyzetbe vágja magát, hogy az a hasa felöl meg tudja közelíteni. De ez még mindig nem elég. A sül nöstények - ahogy az elöbb említettem, igencsak fehérmájúak: céljuk, hogy a hím minél többször, minél hosszabban közösüljön velük. Ha nem elég a szufla, keresnek egy jobbat.

Az igazi plátói szerelmet a hajóspolipoktól alias nautiluszoktól tanulhatjuk. Még csak nem is érintkezik hím és nöstény. Az apró, mindössze két centis hím egy nyúlványt növeszt, amiben ivarsetjeit tárolja. Ez a nyúlvány válik le a “párzáskor”, és jut el az ötször nagyobb, tíz centis nöstényhez.

Azt sem tudtam eddig, hogy a hímnös banáncsigák körében a kölcsönös megtermékenyítés után nemes egyszerüséggel az egyik leharapja a másik - igen tetemes méretü - péniszét. Apophallatio. (Nem zenei utasítás a kottából, hihi.)

Aztán a villásormányú féreg. Valahogy József Attilát idézi. A hím rátapad a nö testfelületére, aztán hamar annak szájnyílásán keresztül a nö bélcsövébe hatol. Az is lehet, hogy nem egyedül lesz, hanem többeknek is sikerül. Szépen elérkeznek a szaporodóképes állapotba, és jöhet a kis féreg.

“Miféle lélek és miféle fény, s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!…Az örök anyag boldogan halad´benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain!”