Már nagyon rég meg akartam nézni itt a zsidó temetőt, de messze van tőlünk, így csak ma jutottunk el. Délben keltünk, mert négykor feküdtünk, öltöztünk, kocsiba pattantunk, és nemsokára ott álltunk a kapuban, majd a sírok közt. De inkább kis házikók ezek a sírok. Ódon, fekete emlékek, cirádás kovácsoltvas kapucskák, mindent befutó borostyán, és a számomra legszebb nevek a földön: Rosenberg, Moritz, Liedmann, Levy, Löwy, Klein, Löbel, Taussig, Kohn, Deutsch. Aztán a keresztnevek..ha nevet akarok egyszer majd a gyerekemnek választani, ide fogok kijönni, és jegyzetelni. Ahogy olvasom, hogy Babette, Ida, Sophia, Mitzi, Helene, Nadette, Leni, Lena, Minna, Mina, Charlotte, Rosa, Rosi, nagyon meleg lesz a szívemben.
Aztán mentünk tovább, megnéztük a Boromäuskirche-ben a “Bécs angyalai” kiállítást. (Lift van ám a templomban - ilyet se láttam még.) Volt egy-két igazán jó fotó, csak egy női lábszár, rajta a redőzött anyag, vagy a kőangyal arcán mászó piros bogár, jó idézetek a falon.
Hazafelé végre találtunk itt a második kerületben egy eat as much as you like-ot, de nem is akármilyet, mert itt a szokásos büfén kívül helyben megsütnek neked mindenféle halat, rákot, kütyüt, ezerféle szósszal, kreatív lehetsz, amennyire csak a fantáziád bírja, és előtted sül a kreálmányod. A végén a rántott banán ananászlében tocsogva, plusz egy laza cigi, de jól is éreztem magam.
Az utóbbi napokban sok helyen jártunk, vásárolunk agyba-főbe, jön nemsokára az Ikea polc, szép feketésbarnában, új asztal, új székek, kiváncsi vagyok, én hogyan fogok megküzdeni a szereléssel, hat darab monumentális kirakó lesz, majd a Tyttö segít:) Aztán újra itt a főzelékszezon, azon csodálkozom, hogy hogyhogy nem szólalt meg a kelkáposztafőzelék, pedig valami mesés lett, aztán két éjszaka cirkuszoltam rendesen, nehogy már minden jó legyen, de még van új flanell ágynemü is, ma már abban alszunk, meg új halsütő, csak még nincs bejáratva, mert ´most halszezon is van, kb. három hete csak halat eszünk, aztán nagyon sokat gondolok mindig az anyukámra, hogy gyógyuljon meg, és váljon be neki ez a DCA, és végül nem mentünk el Amsterdamba, mert A-nak nagyon sok a munkája, és a vásárlásokat nem tudtuk volna elintézni, ehelyett csütörtökön jön először is Anna, és igazi bécsi kávéházba hívom megkávézni, amiket csak az egyetemen tanultunk, aztán jön apám és megyünk együtt Stuttgart-ba, és míg ő matyibácsizik, addig mi megnézünk pár karácsonyi vásárt, átmegyünk Strassburg-ba, mert ott van a legszebb, ja, és már karácsonyi ajándékokat is kezdtem venni, és igen találóak eddig, a saját készítésü is halad-halad, kiváncsi vagyok, mekkora durranás lesz, aztán három napja euromilliomos is lettem, attól félek, csak fejben, mert Geert-től nyertem egy millió eurót: küldött egy fotót, amin szerinte ö van rajta, szerintem meg W., “még az ingjét is felismerem” - érveltem Geert-nek és nem mondom, kuncogtam is magamban, hogy vajon most mit gondolhat, de ö annyira nemistudommilyen, naív, hogy nem kapcsolt, ezért én mégjobban somolyogtam magamban, aztán már jött is az email W-töl, hogy gratulál a millióhoz, de mennyi az ö részesedése. Amit gondoltam, nem írtam le, de kitalálható, szóval ezek mennek, meg a bárányfelhök. Vannak azért lelki porblémáim is, önmagammal kapcsolatban, de mivel ez egy nem teljesen öszinte blog, azokat nem írom ide le. A cigim meg leégett.
