A. elveszítette a bankkártyáját, azóta pedig egyre csak fogy a készpénz, így a hétvége azzal telt, hogy hogyan is lehetne 20 €-ból nagyon finomakat enni. Nekem semmi sem esik jól, csak a hátsimogatás. Még az ablakban elszívott cigaretta sem, itt Bécsben nemdohányzó vagyok. Még két nap, és újra megyek haza, aztán anyával a kórházba. Kezdek félni, de próbálom lekötni magam, de valahogy semmi sem az igazi, se munkakedv, se takarítási kedv, se semmi. Kövér vagyok, utálom magam.

A. -t viszont esküdtté választották! Amíg nem lesz itthon, kitakarítok. Tudtam, hogy ez lesz: itt Bécsben sosincs ihletem az íráshoz, mert írni nekem egyedül kell lennem, békabrekegés kell és fücsomó.

Szeretném megállítani az idöt: apám ma tizesével küldi a fotókat, ugyanis meszeltek, füvet nyírtak, kiegyenesítették a füszálakat és leporolták a citromfa leveleit. A képeken friss vakolat, anya söprüvel, aládúcolt barackfa, roskadásig megpirult barackkal, nyújtózkodó muskátlik a korláton.

Még csak fél tíz, de már az ágyban akarok lenni, kicsit zenét hallgatni, aztán A.-t nyalogatni. Üres vagyok, béna az íráshoz és ügyetlen.